Jársz egy utat (beteg vagy, szegény vagy, rossz házasság, magány vagy épp átlagos, semmilyen élet...). Nem azért, mert azt választottad, hanem mert az jutott. Látod mi történik. Kínlódsz benne, szenvedsz. Van, hogy kevésbé, máskor már szinte elviselhetetlenül.   És vársz.   Várod, hogy...

Nyugtalanít egy érzés... Azt hiszem talán, hogy adni szeretnék. Azt hiszem talán, a "végére" csak egy vágy marad.   Hogy adhass... magadból. Hogy kifejezhesd mi lakozik odabent, hogy megmutathasd mi vagy valójában, teljes valódban. Kinyílhass, mint egy virág, amitől teljesen és tökéletesen...