Sűrű köd ereszkedik elmémre, erejével fogva tart.
Szívem közben elhalva kalapál a mélyben, s már nem is hallom a dalt.
Testem elnehezül, talán meghalni készül...
Nem csata ez, mit élet, s halál vív,
csupán egy perc,
amikor a térben feloldódom én,
mint egyszeri terv.
Terv, mit Isten hozott létre,
hogy lássa megvalósulását annak,
mi belőle fakadt
s hogy érezhesse rezdülését egy formának,
melynek valója soha el nem apadt.