Fohász ahhoz, aki teremtett
"Uram" add, hogy szeretni tudjak.
Add, hogy örömömet leljem ajándékaidban és arcodat mosolyra fakaszthassam így. Önző vágyaimat segíts letenni, hogy újra szolgálatodba álhassak, és közvetíthessem teljességedet. Hadd legyek gyermeked újra, hadd találjam meg, amit úgy érzem elvesztettem. Hadd legyek kezed ezen a Földön, segíts, hogy örömet hozhassak magam, és mások életébe.
Szívem űrjét tátongani ne engedd, ha pedig az is te lennél, tágítsd még nagyobbra. Engedd, hogy úgy érezzem elengedtem magam, még ha tudom is, hogy minden irányítás a te kezeidből indul. Taníts meg, hogy felismerjem, mindenhol téged látlak, érezlek, és hogy testem-lelkem minden cseppje a te szeretetedből való. Hadd nyugodjak meg vigyázó tekinteted tüzében, és égjen el minden felesleges részem. Égess porrá, ha az kell, tűrni fogom egy életen át. De ha imámat nem is hallod, és csak egyedüllétemben motyogok, szívemben akkor is tovább hordozlak, és végső és egyben egyetlen célom is, e szent cél, hogy megtaláljalak- örökre megmarad. El nem tántoríthat semmi sem, születésemmel pecsétedet rámnyomtad, amit lemosni egy vízzel sem lehet, és ha tekintetem olykor fakulni is látszik, mélységedet hordozom, és te bármikor előhívhatod.
Isten, ha vagy, tudd, hogy szeretlek, és ebben semmi sem állíthat meg.