Áramlás

2013.06.25 09:29

Semmi különös nem történik, a mosoly mégis arcodon remeg.

Rájössz a hamisságra, ami jellemzett, amíg csak tűrtél csendben.

 

Dobban a szív, s összehúzódik mély magányába,

majd újra vérrel telve tágul ki, s mindenét szétosztva illan el bátortalansága.

Örök körforgásában nem áll meg egy gondolatra sem,

hogy bőségét talán magának tartsa meg.

Végső leheletét is kifújva, tartalmának minden cseppjét mégegyszer,

utoljára szétszórva érti meg,

ez az, mi létének értelmet adott,

hogy mindvégig adhatott.