Sűrű köd ereszkedik elmémre, erejével fogva tart. Szívem közben elhalva kalapál a mélyben, s már nem is hallom a dalt.   Testem elnehezül, talán meghalni készül...   Nem csata ez, mit élet, s halál vív, csupán egy perc, amikor a térben feloldódom én, mint egyszeri terv.   Terv, mit...

Semmi különös nem történik, a mosoly mégis arcodon remeg. Rájössz a hamisságra, ami jellemzett, amíg csak tűrtél csendben.   Dobban a szív, s összehúzódik mély magányába, majd újra vérrel telve tágul ki, s mindenét szétosztva illan el bátortalansága. Örök körforgásában nem áll meg egy...